15. Effektek

Effektnek, vagy SFX-nek nevezzük a képregényekben megjelenő, hangeffekteket jelképező feliratokat: „BANG!”, „Reccs!”, „Nyikorr…”, „Markol”, stb. Általában az SFX-ek okozzák a legtöbb gondot egy szerkesztőnek, mivel eltakarják a kép nagy részét. Mindenkinek a saját belátására van bízva, hogy meghagyja-e az eredeti (japán) SFX-et, teljesen lecseréli-e az összeset, vagy meghagyja a nagy méretűeket, és csak a kicsiket javítja ki.
Mivel feltételezhetően már tudod, hogyan kell klónozni és újrarajzolni, ezért térjünk át az SFX-ekre! Erre a célra legalkalmasabbak az extrém formájú, harsány, vaskos betűtípusok. A legkönnyebb dolgunk a kis méretű SFX-ekkel van, ezeknél általában elegendő egy kis kontúrozás (stroke), vagy szöveghajlítás (warp). Íme egy pár példa:

A „TAP”- nál egyszerűen csak elforgattam a szöveget- az esztétika miatt mindenképpen forgasd el az SFX-eket!

A „HA!”-nál próbáltam minél jobban megközelíteni az eredeti képet. Fehér szöveg, fekete kontúr. A kontúrozáshoz jobb gombbal kattints a Layers palettán a kiválasztott rétegre, és válaszd a „Blending Options…”-t! Pipáld ki a „Stroke” négyzetet, és válaszd ki az alkalmas színt+méretet! Az ideális kontúrvastagság 2-3 pixel.

Az utolsó példán megmutatom, hogyan lehet kombinálni több kontúrt egyetlen feliraton.

A Photoshop alapvetően nem támogatja ezt, de egy kis trükkel becsaphatjuk. Először is begépeltem a „Creak” feliratot, elforgattam, és meghajlítottam (warp text). Ezután megdupláztam a réteget (jobb klikk a palettán, és Duplicate Layer, vagy a menüsorban Layer-> Duplicate Layer), így egy pontos másolatot kaptam róla. A felső réteghez adtam egy 1 pixeles fekete kontúrt, az alatta levőhöz pedig egy 3 pixeles fehéret- így a fehér kilóg a fekete alól, és többszörös kontúr hatását kelti. A psd példafájlt letöltheted innen:

PÉLDAFÁJL LETÖLTÉSE

14. Újrarajzolás

Az előző fejezetben részletezett kézi újrarajzolás jó módszer lehet  kis részletekhez, de hosszabb vonalaknál idegölő meló. Most megmutatom, hogy alkothatsz tökéletes ívelt vonalakat.

Mentsd el ezt a képet, ha ki akarod próbálni (jobb kattintás->Kép mentése más néven)- persze bármilyen nagyobb méretű képpel gyakorolhatsz:

 Íme egy "ilyen volt-ilyen lett" kép:

Egy kicsit időigényes, de hihetetlenül egyszerű művelet- a Pen Toollal megrajzolod a görbéket, és kitöltöd a köztük levő helyet a kívánt színnel. Először is, csinálj egy új réteget a kép FÖLÉ! Ezután válaszd ki a Pen Tool-t az eszköz palettáról! Válaszd ki az új réteget, majd kattints oda, ahol szeretnéd, hogy elkezdődjön a vonal! Ezután kattints az elképzelt vonal végére, és tartsd nyomva a bal egérgombot! Amíg nyomod,  változtathatod a vonal ívét- hajlítgasd addig, amíg nem esik egybe a hiányzó vonaldarabbal! Ezt a kattintástól-kattintásig tartó szakaszt „görbének” (Path) nevezzük.

Ezután kattints a Brush Tool-ra, állítsd be a vastagságát és a színét olyanra, mint az eredeti vonal! Jelen esetben fekete, tömör, 2 pixel széles. Válts vissza a Pen Tool-ra, és kattints a jobb gombbal a képre! A megjelenő menüből válaszd a Stroke Path-ot (Kihúzás), és a lenyíló ablakból a Brush-t! A görbe két pixel vastag vonallá változott. Én ezúttal kétszer egymás után is kihúztam a görbét, hogy egy kicsit sötétebb legyen. Ha elégedett vagy a vonallal, újból egy jobb kattintás, és válaszd a Delete Path-ot- a görbe eltűnik, a vonal megmarad.

Ehhez a képrészlethez még kétszer kell ezt megcsinálnunk: egy fehér sávnál a kabát szegélyén (A), és egy feketénél a kabát belsejében (B). Ugyanaz a módszer, csak a Brush színét változtasd meg a vonal színére! Ajánlom, hogy nyiss mindegyik vonalhoz új réteget.

Végül, térj vissza az alapréteghez, és töltsd ki a vonalak közötti területeket a megfelelő színnel! Ismételd az újrarajzolást a kabáton, a nadrágon, a zsinóron és az árnyékokon, a köztes területeket klónozással pótold/töltsd ki! Bele fog telni egy pár órába, de meg fogod látni, hogy még ilyen komplex rajzokat is gyerekjáték kijavítani ezzel a módszerrel.

13. A klónozáson túl

A klónozáson túl

Ebben a fejezetben elmagyarázom, hogy javíthatunk ki egy képet, amin valamilyen ok miatt nem lehet klónozási műveletet végrehajtani. Ha nincs mit klónozni, van két remek trükk, amivel „újrarajzolhatjuk” a képrészletet.

Első trükk: kijelöljük a kép egy részletét, másoljuk és új rétegként beillesztjük - ezt a réteget már elforgathatjuk, hogy illeszkedjen a kép többi részéhez. Ez különösen hasznos a görbületeknél (ahol a kanyar egy részét úgy helyezed át, és forgatod el, hogy kiegészítse az ívet), de az egyeneseknél is (ha egy bizonyos szögbe akarsz állítani egy vonalat) . Kezdjük:

Jelöld ki a kívánt területet (Selection Tool), másold ki, és illeszd be egy új rétegbe (Copy, Create New Layer, Paste)! Az új réteget mozgasd a korrigálni kívánt terület fölé, és forgasd el úgy, hogy a vonal illeszkedjen! A kép bal oldalán piros kerettel jelöltem a beillesztett részt, a jobb oldalán eltüntettem a keretet, hogy lásd: mennyire nem illeszkedik a pontozott rész az eredetihez.

Fogd a Radírt (Eraser Tool), és törölj ki a vonalon kívül mindent (a pontozott részt és a szürke részt egyaránt)! De amint látod, most a japán szöveg is előtűnt! Hát válaszd ki az alap réteget (Background), és klónozással tüntesd el ezeket a részeket!

Az a szép ebben a technikában, hogy nem kell aggódnod az új vonal miatt klónozás közben. De vigyázz:  az elforgatás homályosabbá teszi a rétegeket! Soha ne forgasd el egynél többször, de mindenképpen az újraméretezés előtt tedd meg, ezáltal a minimálisra csökkentve a homályosodás mértékét!

Második trükk: egy egyszerű módja annak, hogy újrarajzoljunk egy vonalat anélkül, hogy aggódnunk kellene a kép többi részlete miatt. A lenti képen láthatod: muszáj újrarajzolnunk a vonalat, miután kitöröltük a japán effektet:

Szóval, először is radírozd ki a szöveget, utána hozz létre egy új, üres réteget! Ezen az új rétegen húzz egy vastagabb vonalat (Brush Toollal) az eredeti vonal helyén!

Mivel ez a vonal másik rétegen van, nyugodtan szerkesztheted anélkül, hogy a kép többi részének baja esne. Zoomolj rá erősen, és egy kemény radírral (Eraser Tool) töröld ki a felesleget, amíg  így nem néz ki:

Ha a vonal formája stimmel, de túl sötét, a Dodge Toollal kivilágosíthatod. Ha valahol még hiányos a kép, az eredeti rétegen klónozd át a részleteket, és kész!

Ha hosszabb vonalakat kell újrarajzolnod, ez a módszer nem célravezető. A következő fejezetben ezt fogjuk kitárgyalni.

12. Klónozás mesterfokon

Klónozás mesterfokon

Most pedig kielemezzük azt az idegölő, gyűlöletes jelenséget, mikor a szöveg eltakarja a kép egy részletét! Ha egyszerűen kiradírozod az eredeti szöveget, ocsmány lesz a végeredmény. Akkor mit kell tennünk? Át kell klónoznunk a kép egy (inkább több) részletét a betűk által fedett területre. Legjobb, ha ezt az elforgatás, vágás és szintezés után, de még az újraméretezés előtt teszed. Lássunk egy példa-képet!

Ne feledd, hogy a szöveg nagy részét lefedi a területnek, ezért nem kell az egészet újraklónoznod!

Gépeld be a szöveget, és formázd meg úgy, ahogy szeretnéd, hogy kinézzen a végén! Mivel a kép még nincs újraméretezve, előfordulhat, hogy a szöveg nagyobb a szükségesnél-ilyenkor csökkentsd le a méretét! Most tüntesd el a szöveget (kattints a Layer palettán a szem ikonra), és zoomolj rá a célterületre (MINDIG zoomolj klónozás közben)! A következő kép bemutatja a folyamatot lépésről-lépésre: a kék pötty a klónozás forrása, a piros pötty a klónozás kezdőpontja, a rózsaszín téglalap pedig a terület, amire át akarjuk klónozni.

Remélhetőleg ebből már érthető, hogy is megy a dolog. Válassz mindegyik vonalhoz a lehető legjobban hasonlító részletet, és készülj fel rá, hogy gyakran kell visszalépned (Edit->Step Backward, vagy ALT+CTRL+Z)! Időnként kapcsold vissza a szöveg láthatóságát, hogy tudd, mit kell még klónoznod! Persze nem kell abban a sorrendben csinálnod, ahogy én csináltam. A végső, újraméretezett eredmény:

A legfontosabb dolog a klónozásnál: a TÜRELEM! Ezen kívül rengeteg idő, jó szem és jó egér is szükséges. A jó szerkesztőt az különbözteti meg a rossz szerkesztőtől, hogyan tud klónozni.  Gyakorold minden szabad percedben, mert ez a legfontosabb feladatod!

11. Szövegstílusok

A különböző szövegekhez különböző betűtípusokat kell használnunk. Lásd például ezt a képet:

Itt négyféle típusra lesz szükségünk: a buborékokhoz, a gondolatokhoz, az apró betűs részhez és a magyarázó felirathoz (nyíl).  Lássuk a mi verziónkat:

A buborékban WildWords betűket használtunk, a gondolatokhoz szürke WildWords-öt, az apró betűs részhez Augie-t, a magyarázathoz Pulp Fiction-t.  Ha a különböző szövegekhez eltérő fontokat használsz, sokkal esztétikusabb és igényesebb eredményt kapsz. Az apró betűs részeket érdemes megdöntve elhelyezni, így jobban elkülönülnek a többi szövegtől. A stílusok használata nélkül ez az oldal ilyen lenne:

 A "tüskés" (kiabálós) buborékokban célszerű kövér dőlt (Bold Italic) betűtípust használni, hogy érzékeltessük a szöveg energiáját. Ezt a szöveg eszköz (Text Tool) tulajdonságainál lehet beállítani:

 Jótanácsok:

1 .  SOHA ne használj  Comic Sans fontot a szövegbuborékokhoz! SOHA! Jól olvasható, univerzális betűtípus, gondolatok kifejezéséhez, lapszéli jegyzetekhez ideális, de nagy méretben, buborékban iszonyú ocsmány. Egyes szerkesztők szerint a Comic Sans után már az anyagyilkosság következik. Ugyanígy kerülendő a Times New Roman, és a hasonló elegáns fontok is. Kezdő koromban még én is úgy gondoltam, megteszik ezek a betűk is, de pár hónappal később már gyökeresen megváltozott a véleményem. Vérzik a szívem, ha valahol viszontlátom a régi képregényeimet: megcsinálhattam volna igényesen is, de a lustaságom miatt életem első munkái förtelmesek lettek. Vagy tisztességesen csináld, vagy sehogy- moslék munkát mindenki tud csinálni.

2.  A legáltalánosabban használható betűtípusok: 

      Amint már említettem (de nem lehet elégszer), itt találsz egy csomó kiváló fontot (többek között a fentieket is):

http://www.mediafire.com/?697k4rgd72bzu

Az új betűkészletek feltelepítése:

Windows XP alatt:

-Töltsd le a fájlokat, és egy általad választott mappába csomagold ki őket!

-Keresd meg a fontok helyét: általában C:\Windows\Fonts.

-Kattints a felső menüsor Fájl-> Új betűkészlet telepítése pontjára!

-A felugró ablak alsó részében válaszd ki azt a mappát, ahová kitömörítetted a betűtípusokat!

-Jelöld ki azokat a fontokat, amiket telepíteni akarsz (ha mindet, akkor az Összes kijelölése gombot használd)!

Windows Vista vagy Windows 7 alatt:

-Töltsd le a fájlokat, és egy általad választott mappába csomagold ki őket!

-Kattints a jobb egérgombbal a telepíteni kívánt fájlokon, és válaszd a Telepítés (Install) pontot!

Még egy tanács: ne vidd túlzásba sem a különböző fontok halmozását! Általában max. ötféle betűtípus elég egy mangaoldal beírásához-ezeket érdemes hozzáadni a Tool Presets munkaterülethez.

10. Szöveg beírása

Betűtípusok (Fontok)

Általában egy képregényszerkesztőnek legalább két betűtípusra van szüksége: az egyikre az alap szövegekhez, a másikra az apróbb megjegyzésekhez. Vannak, akik külön fontot használnak a gondolatokhoz is, a hangeffektekhez pedig óriási a választék. Több tucatnyi kiváló, magyar ékezetekkel ellátott fontot tölthetsz le a fiókomból:

http://www.mediafire.com/?sharekey=697k4rgd72bzu

A telepítésük a szokásos: kitömöríted őket egy mappába, majd a Windows Fonts mappájában (pl.: C:\WINDOWS\Fonts) kiválasztod a Fájl>Új betűkészlet telepítése pontot. Megkeresed a mappát, ahová kitömörítetted a betűtípusokat, rányomsz „Az összes kijelölése” gombra, és tadamm! Már használhatod is őket. 

Szövegbuborékok

Most már vannak fontjaink és szép tiszta oldalaink, nekiláthatunk a szövegbeírásnak! Először is, kattints a Text Tool ikonjára, és állítsd be a betűk tulajdonságait!

Fontos, hogy a betűméret  egységes legyen-válassz ki egy méretet, és ragaszkodj hozzá az egész képregény folyamán (általában 12-14 pixelest szokás használni)! Csak akkor növeld vagy csökkentsd, ha a szöveg, illetve a buborék mérete megköveteli! Az élsimítást (antialias) állítsd Smooth-ra (sima), a szövegigazításnál válaszd a középre zárt elrendezést! A kívánt szövegbuborékon rajzolj egy megfelelő méretű téglalapot, és gépeld be az oda illő szöveget (vagy Copy-Paste módszerrel másold ki a fordítód által küldött szövegfile-ból, és illeszd be)! Ezután igazítsd hozzá a szövegdobozt a buborékhoz, és ha szükséges, formázd meg a szöveget!

A legtöbb esetben kerek, vagy ovális szövegbuborékokkal találkozhatunk, ezért a szöveget is hasonlóra érdemes formázni. A szerkesztők többsége a rombusz  formát preferálja, azaz a szövegblokk a tetején keskeny, a közepén kiszélesedik, az alján megint keskeny. Az első szó után nyomj egy Entert, és a Photoshop automatikusan rombusz formára tördeli. Ezután kattints a Move Tool-ra, és mozgasd a szövegblokkot pontosan a buborék közepére (függőlegesen és vízszintesen is)!

Most lássuk a betűméretet! Tegyük fel, a standard betűméreted ebben a mangában 14 pixel! Ha a szövegblokk túl nagynak bizonyulna a bubihoz, csökkentsd a betűméretet!

  

MINDIG tegyél írásjelet a szöveg végére-akkor is, ha az eredetiben nem volt! Próbáld magad tartani a magyar nyelvtan és helyesírás szabályaihoz!

Miután az összes szöveg a helyén van,  csoportosítsd őket egy mappába (a Layers Palettán „Create New Group”, és húzd bele a szövegrétegeket), majd a mappa melletti szem ikonnal kapcsold ki a láthatóságukat! Ezután fogj egy kemény fehér ecsetet, és fesd át az eredeti szöveget, majd kapcsold vissza a szövegeid láthatóságát! Ha minden igaz, a végleges állapotot fogod látni.

Alternatív módszer

A fenti módszer az, amit a legtöbb mangaszerkesztő használ, ezért úgy gondoltam, illik leírnom. Most következzék az, amit ÉN használok, és klasszisokkal egyszerűbb a fentinél!

Először is szükségünk lesz a PhotoLine nevű szoftverre-nem ingyenes, de igen olcsó, és praktikus.  Mikor először betöltöd, valami ilyesmit fogsz látni:

Válaszd ki az Automask  eszközt, állítsd be a háttérszínt fehérre, és kattints bele a törölni kívánt buborékba, majd nyomd meg a billentyűzeteden a Del gombot!  Voilá! A bubi máris hófehér.

A jobb felső sarokban levő beállítások:
Tolerance: az érzékenység mértéke. Ha a buborék jó vastag kontúrral rendelkezik, akkor lehet magas az érték, de ha a körvonal vékony (vagy egyáltalán nincs, pl. képkocka szélén), az Automask "visz mindent", amivel a bubi érintkezik. Ilyenkor ajánlott az alacsony Tolerance érték.
Only contiguous areas, Fill holes: legyenek bepipálva.
Soft edge: valamiért a 0-ás értékkel gondok szoktak lenni, ezért ajánlatos 1-esre állítani.

Ha az eredeti beíró hanyag munkát végzett, a betűi hozzáérnek a buborék széléhez-ezeket az Automask nem törli, ezt kézzel kell megtenned. Válassz egy kemény fehér ecsetet, és fesd át vele a felesleges vonalakat!

Tördelés, nyelvtan

Ez a SAJÁT véleményem a szövegek buborékba tördeléséről, ami eltér az általánosan elfogadott teóriáktól. Én úgy gondolom, mindegy, hogy formázod a szöveget, amíg az szép és olvasható. Vannak fordító csapatok, akik mindent megtesznek, hogy tökéletes formájú legyen a szövegblokk, és más nem is számít. Mások inkább átalakítják a szöveget, csak nehogy egyetlen elválasztójel legyen benne. Szerintem az arany középutat érdemes követni: a szöveg legyen szimmetrikus, legyen a buborék közepén, de ne legyenek túl hosszúak a sorok, és ne válaszd el a szavakat, ha nem feltétlenül muszáj!

Nyelvtan: ez sokkal nehezebb kérdés- ősz professzorok egész életüket a helyes nyelvtan elemzésével és oktatásával töltik, de nekünk nem muszáj így tennünk, hogy képregényfordítók lehessünk. Sajnos borzalmas minőségű szövegeket van "szerencsém" olvasni- a legszomorúbb, hogy a kreditoldalon szinte mindig ott virít a "lektor" neve is. Könyörgöm, legalább annyit tegyetek meg, hogy egy szövegszerkesztőbe beírjátok a szöveget, és lefuttattok egy helyesírás-ellenőrzést (általában F7 gomb)! A program még ki is írja, mit kéne javítanod. Nem szégyen szakértő tanácsát kérni- senki sem ért mindenhez professzionális szinten! Ha valaki zseniális szerkesztő, attól még lehet helyesírási antitalentum. Ha csapatban dolgoztok, az specialistákból álljon.

Ha külön fordítótok van, ő a leellenőrzött szöveget forgatókönyv-szerűen küldje el a beírónak egy sima .txt vagy .doc file-ban! Általában képkockánként szokás felosztani, az olvasási irány szerint (azaz a mangáknál felülről lefelé, jobbról balra). Lássunk egy példát:

"Manga: Eyeshield 21, 3. fejezet, 25. oldal

1. képkocka

SENA: De Kurita-san nincs itt...
HIRUMA: A büntetését tölti!

2. képkocka

SENA: Tényleg! Csak most jut eszembe...
SENA: ...miféle büntetés???

3. képkocka

HIRUMA: A mérkőzés előtt nem akarok semmi kegyetlenséget elkövetni.
HIRUMA: Úgyhogy csak a felszerelést cipeli."

És így tovább-az SFX-eket lehet részletezni (pl. "Ryu fele fölött nagybetűs >>MEGPÖRDÜL!<< felirat"), stb. Persze gyakran előfordul, hogy többszöri egyeztetést igényel a fejezet a fordító és beíró között (pl. a szöveg nem fér bele a buborékba). Az ideális megoldás, ha te vagy a fordító, egyben a lektor és a beíró is-ilyenkor csak egy egyszerű képnézegető programban (pl. IrfanView) megnyitod az eredeti oldalt, és már  írhatod is be a szöveget (ha elég széles monitorod van, még váltogatnod sem kell a PS és a képnézegető között).

09. Kétoldalas képek

Kétoldalas képeknek azt nevezzük, ahol a rajzok nem elégszenek meg egy oldallal, hanem pofátlanul átfolynak a túlsó lapra is. Ha nagyon jó minőségű szkenjeid vannak, simán összeillesztheted a két fél képet, hogy egyetlen folytatólagos képnek tűnjön. Ha a szken gyengébb, általában egy vékony fehér vonallal el szokás választani őket, de egy képként elmenteni. Így az agyunk „kitölti” a hiányzó részt, ezért nem feltűnő a hiánya. A következő képen megmutatom, hogy is kell elbánni a kétoldalasokkal:

Először is ajánlom, hogy szintezd az egész képet, de ne foglalkozz a lapszéli árnyékkal!

Nyomj egy CTRL+A kombinációt, amivel kijelölöd az egész képet!

A menüben Edit>Copy, majd File>New. Ha a „New” ablak Preset rovatában a Clipboard van kiválasztva, most egy ugyanakkora hófehér lapot kaptál, mint az eredeti kép. Ez lesz az új munkánk alapja, mentsük el mondjuk „Alap” néven (én legalábbis így fogok hivatkozni rá)!

Most térjünk vissza az eredeti képünkhöz! A  Selection Toollal keretezd be a kép egyik oldalát, és mentsd el egy új PSD dokumentumként (Selecttel kijelölöd, majd a menüben Edit>Copy, File>New, Edit>Paste, végül File>Save as…)! Ezután végezd el ugyanezt a másik oldalával is! Ellenőrizd, hogy el kell-e forgatni őket- ha igen, tedd meg most! Ha készen vagy, nyisd meg az „Alap” nevű PSD dokumentumot, amit az előbb csináltál! Másold rá a bal és jobb oldali képet az Alapra, ugyanúgy, mint az előbb (CTRL+A, Edit>Copy, válts át az „Alap” file-ra, és Edit>Paste)! A két fél képet összeillesztve (Move Tool) ugyanúgy fog kinézni a végeredmény, mint az eredeti- de van egy nagy különbség! Emlékszel még, mit mondtam a rétegekről? Hogy egymástól függetlenül lehet őket módosítani! Ez volt az értelme ennek a sok bütykölésnek. Amint láthatod, a Layers palettán külön meg is jelent a két félkép.

Ezután elintézzük a lapszéli árnyékot. Mivel a lapok külön rétegen vannak, nem kell tőle tartanunk, hogy a másik oldalt elrontjuk a szintezéssel. Tüntesd el a lapszéli árnyékokat, ahogy szoktuk, a quickmask módszerrel. Ajánlom, hogy ha készen vagy az egyik oldallal, mentsd el a PSD-t, zárd be, és nyisd meg újra, mert a quickmask gyakran bekavar a másik oldalnak is! Addig ügyeskedj a szintezéssel, amíg a mindkét oldalon előforduló színek, részletek nagyjából egyforma színűek nem lesznek- láthatod, hogy mennyit sötétítettem a jobb oldali lap bal szélén!

Ha nem akarod összeilleszteni a két oldalt egy képpé, egy fehér csíkot kell középre készítened. A Selection Toollal rajzolj egy vékony, függőleges téglalapot a kép közepére, ahol a két lap találkozik! Ezután vágd ki az Edit>Cut (CTRL+X) paranccsal! Hogy jobban nézzen ki, egy fekete keret sem árt neki. Kattints a Layers palettán az egyik félképre! A menüből válaszd ki az Edit>Stroke… pontot, a vonal vastagságát (Width) ízlés szerint állítsd 1-3 pixelre, és OK. Most válts át a másik félkép rétegre, és ismételd meg ugyanezt! Ezután újraméretezed a képet, és nekikezdhetsz a betűk beírásának (lásd ott)!

Viszont ez a szken eléggé jó ahhoz, hogy egyesítsük a két félképet. Ehhez muszáj klónoznod/újrarajzolnod a hiányzó részeket (amiket a lustábbak eltakarnak egy fehér sávval, ugyebár). Javaslom, hogy még a klónozás előtt egyesítsd a két félképet, így megkönnyíted a munkádat. Ha passzol a két oldal (muszáj neki, ha mindent jól csináltál), kattints a Layers palettán a rétegre, és a CTRL+E billentyűkombinációval egyesítsd a réteget a háttérrel (jelen esetben mindkét félképpel végre kell ezt hajtanod). Ha szükséges, vágd és méretezd újra. Általában egy szimpla oldal kétszeresét szokás megadni szélességként.

Nyugi- tudom, hogy még nem vagy profi klónozó, de a komolyabb technikákat el fogom magyarázni a Szöveg Beírása fejezetben. Gyakorold az eddig tanultakat, amíg biztos nem vagy a technikáidban, utána továbbléphetünk!