10. Szöveg beírása

Betűtípusok (Fontok)

Általában egy képregényszerkesztőnek legalább két betűtípusra van szüksége: az egyikre az alap szövegekhez, a másikra az apróbb megjegyzésekhez. Vannak, akik külön fontot használnak a gondolatokhoz is, a hangeffektekhez pedig óriási a választék. Több tucatnyi kiváló, magyar ékezetekkel ellátott fontot tölthetsz le a fiókomból:

http://www.mediafire.com/?sharekey=697k4rgd72bzu

A telepítésük a szokásos: kitömöríted őket egy mappába, majd a Windows Fonts mappájában (pl.: C:\WINDOWS\Fonts) kiválasztod a Fájl>Új betűkészlet telepítése pontot. Megkeresed a mappát, ahová kitömörítetted a betűtípusokat, rányomsz „Az összes kijelölése” gombra, és tadamm! Már használhatod is őket. 

Szövegbuborékok

Most már vannak fontjaink és szép tiszta oldalaink, nekiláthatunk a szövegbeírásnak! Először is, kattints a Text Tool ikonjára, és állítsd be a betűk tulajdonságait!

Fontos, hogy a betűméret  egységes legyen-válassz ki egy méretet, és ragaszkodj hozzá az egész képregény folyamán (általában 12-14 pixelest szokás használni)! Csak akkor növeld vagy csökkentsd, ha a szöveg, illetve a buborék mérete megköveteli! Az élsimítást (antialias) állítsd Smooth-ra (sima), a szövegigazításnál válaszd a középre zárt elrendezést! A kívánt szövegbuborékon rajzolj egy megfelelő méretű téglalapot, és gépeld be az oda illő szöveget (vagy Copy-Paste módszerrel másold ki a fordítód által küldött szövegfile-ból, és illeszd be)! Ezután igazítsd hozzá a szövegdobozt a buborékhoz, és ha szükséges, formázd meg a szöveget!

A legtöbb esetben kerek, vagy ovális szövegbuborékokkal találkozhatunk, ezért a szöveget is hasonlóra érdemes formázni. A szerkesztők többsége a rombusz  formát preferálja, azaz a szövegblokk a tetején keskeny, a közepén kiszélesedik, az alján megint keskeny. Az első szó után nyomj egy Entert, és a Photoshop automatikusan rombusz formára tördeli. Ezután kattints a Move Tool-ra, és mozgasd a szövegblokkot pontosan a buborék közepére (függőlegesen és vízszintesen is)!

Most lássuk a betűméretet! Tegyük fel, a standard betűméreted ebben a mangában 14 pixel! Ha a szövegblokk túl nagynak bizonyulna a bubihoz, csökkentsd a betűméretet!

  

MINDIG tegyél írásjelet a szöveg végére-akkor is, ha az eredetiben nem volt! Próbáld magad tartani a magyar nyelvtan és helyesírás szabályaihoz!

Miután az összes szöveg a helyén van,  csoportosítsd őket egy mappába (a Layers Palettán „Create New Group”, és húzd bele a szövegrétegeket), majd a mappa melletti szem ikonnal kapcsold ki a láthatóságukat! Ezután fogj egy kemény fehér ecsetet, és fesd át az eredeti szöveget, majd kapcsold vissza a szövegeid láthatóságát! Ha minden igaz, a végleges állapotot fogod látni.

Alternatív módszer

A fenti módszer az, amit a legtöbb mangaszerkesztő használ, ezért úgy gondoltam, illik leírnom. Most következzék az, amit ÉN használok, és klasszisokkal egyszerűbb a fentinél!

Először is szükségünk lesz a PhotoLine nevű szoftverre-nem ingyenes, de igen olcsó, és praktikus.  Mikor először betöltöd, valami ilyesmit fogsz látni:

Válaszd ki az Automask  eszközt, állítsd be a háttérszínt fehérre, és kattints bele a törölni kívánt buborékba, majd nyomd meg a billentyűzeteden a Del gombot!  Voilá! A bubi máris hófehér.

A jobb felső sarokban levő beállítások:
Tolerance: az érzékenység mértéke. Ha a buborék jó vastag kontúrral rendelkezik, akkor lehet magas az érték, de ha a körvonal vékony (vagy egyáltalán nincs, pl. képkocka szélén), az Automask "visz mindent", amivel a bubi érintkezik. Ilyenkor ajánlott az alacsony Tolerance érték.
Only contiguous areas, Fill holes: legyenek bepipálva.
Soft edge: valamiért a 0-ás értékkel gondok szoktak lenni, ezért ajánlatos 1-esre állítani.

Ha az eredeti beíró hanyag munkát végzett, a betűi hozzáérnek a buborék széléhez-ezeket az Automask nem törli, ezt kézzel kell megtenned. Válassz egy kemény fehér ecsetet, és fesd át vele a felesleges vonalakat!

Tördelés, nyelvtan

Ez a SAJÁT véleményem a szövegek buborékba tördeléséről, ami eltér az általánosan elfogadott teóriáktól. Én úgy gondolom, mindegy, hogy formázod a szöveget, amíg az szép és olvasható. Vannak fordító csapatok, akik mindent megtesznek, hogy tökéletes formájú legyen a szövegblokk, és más nem is számít. Mások inkább átalakítják a szöveget, csak nehogy egyetlen elválasztójel legyen benne. Szerintem az arany középutat érdemes követni: a szöveg legyen szimmetrikus, legyen a buborék közepén, de ne legyenek túl hosszúak a sorok, és ne válaszd el a szavakat, ha nem feltétlenül muszáj!

Nyelvtan: ez sokkal nehezebb kérdés- ősz professzorok egész életüket a helyes nyelvtan elemzésével és oktatásával töltik, de nekünk nem muszáj így tennünk, hogy képregényfordítók lehessünk. Sajnos borzalmas minőségű szövegeket van "szerencsém" olvasni- a legszomorúbb, hogy a kreditoldalon szinte mindig ott virít a "lektor" neve is. Könyörgöm, legalább annyit tegyetek meg, hogy egy szövegszerkesztőbe beírjátok a szöveget, és lefuttattok egy helyesírás-ellenőrzést (általában F7 gomb)! A program még ki is írja, mit kéne javítanod. Nem szégyen szakértő tanácsát kérni- senki sem ért mindenhez professzionális szinten! Ha valaki zseniális szerkesztő, attól még lehet helyesírási antitalentum. Ha csapatban dolgoztok, az specialistákból álljon.

Ha külön fordítótok van, ő a leellenőrzött szöveget forgatókönyv-szerűen küldje el a beírónak egy sima .txt vagy .doc file-ban! Általában képkockánként szokás felosztani, az olvasási irány szerint (azaz a mangáknál felülről lefelé, jobbról balra). Lássunk egy példát:

"Manga: Eyeshield 21, 3. fejezet, 25. oldal

1. képkocka

SENA: De Kurita-san nincs itt...
HIRUMA: A büntetését tölti!

2. képkocka

SENA: Tényleg! Csak most jut eszembe...
SENA: ...miféle büntetés???

3. képkocka

HIRUMA: A mérkőzés előtt nem akarok semmi kegyetlenséget elkövetni.
HIRUMA: Úgyhogy csak a felszerelést cipeli."

És így tovább-az SFX-eket lehet részletezni (pl. "Ryu fele fölött nagybetűs >>MEGPÖRDÜL!<< felirat"), stb. Persze gyakran előfordul, hogy többszöri egyeztetést igényel a fejezet a fordító és beíró között (pl. a szöveg nem fér bele a buborékba). Az ideális megoldás, ha te vagy a fordító, egyben a lektor és a beíró is-ilyenkor csak egy egyszerű képnézegető programban (pl. IrfanView) megnyitod az eredeti oldalt, és már  írhatod is be a szöveget (ha elég széles monitorod van, még váltogatnod sem kell a PS és a képnézegető között).

09. Kétoldalas képek

Kétoldalas képeknek azt nevezzük, ahol a rajzok nem elégszenek meg egy oldallal, hanem pofátlanul átfolynak a túlsó lapra is. Ha nagyon jó minőségű szkenjeid vannak, simán összeillesztheted a két fél képet, hogy egyetlen folytatólagos képnek tűnjön. Ha a szken gyengébb, általában egy vékony fehér vonallal el szokás választani őket, de egy képként elmenteni. Így az agyunk „kitölti” a hiányzó részt, ezért nem feltűnő a hiánya. A következő képen megmutatom, hogy is kell elbánni a kétoldalasokkal:

Először is ajánlom, hogy szintezd az egész képet, de ne foglalkozz a lapszéli árnyékkal!

Nyomj egy CTRL+A kombinációt, amivel kijelölöd az egész képet!

A menüben Edit>Copy, majd File>New. Ha a „New” ablak Preset rovatában a Clipboard van kiválasztva, most egy ugyanakkora hófehér lapot kaptál, mint az eredeti kép. Ez lesz az új munkánk alapja, mentsük el mondjuk „Alap” néven (én legalábbis így fogok hivatkozni rá)!

Most térjünk vissza az eredeti képünkhöz! A  Selection Toollal keretezd be a kép egyik oldalát, és mentsd el egy új PSD dokumentumként (Selecttel kijelölöd, majd a menüben Edit>Copy, File>New, Edit>Paste, végül File>Save as…)! Ezután végezd el ugyanezt a másik oldalával is! Ellenőrizd, hogy el kell-e forgatni őket- ha igen, tedd meg most! Ha készen vagy, nyisd meg az „Alap” nevű PSD dokumentumot, amit az előbb csináltál! Másold rá a bal és jobb oldali képet az Alapra, ugyanúgy, mint az előbb (CTRL+A, Edit>Copy, válts át az „Alap” file-ra, és Edit>Paste)! A két fél képet összeillesztve (Move Tool) ugyanúgy fog kinézni a végeredmény, mint az eredeti- de van egy nagy különbség! Emlékszel még, mit mondtam a rétegekről? Hogy egymástól függetlenül lehet őket módosítani! Ez volt az értelme ennek a sok bütykölésnek. Amint láthatod, a Layers palettán külön meg is jelent a két félkép.

Ezután elintézzük a lapszéli árnyékot. Mivel a lapok külön rétegen vannak, nem kell tőle tartanunk, hogy a másik oldalt elrontjuk a szintezéssel. Tüntesd el a lapszéli árnyékokat, ahogy szoktuk, a quickmask módszerrel. Ajánlom, hogy ha készen vagy az egyik oldallal, mentsd el a PSD-t, zárd be, és nyisd meg újra, mert a quickmask gyakran bekavar a másik oldalnak is! Addig ügyeskedj a szintezéssel, amíg a mindkét oldalon előforduló színek, részletek nagyjából egyforma színűek nem lesznek- láthatod, hogy mennyit sötétítettem a jobb oldali lap bal szélén!

Ha nem akarod összeilleszteni a két oldalt egy képpé, egy fehér csíkot kell középre készítened. A Selection Toollal rajzolj egy vékony, függőleges téglalapot a kép közepére, ahol a két lap találkozik! Ezután vágd ki az Edit>Cut (CTRL+X) paranccsal! Hogy jobban nézzen ki, egy fekete keret sem árt neki. Kattints a Layers palettán az egyik félképre! A menüből válaszd ki az Edit>Stroke… pontot, a vonal vastagságát (Width) ízlés szerint állítsd 1-3 pixelre, és OK. Most válts át a másik félkép rétegre, és ismételd meg ugyanezt! Ezután újraméretezed a képet, és nekikezdhetsz a betűk beírásának (lásd ott)!

Viszont ez a szken eléggé jó ahhoz, hogy egyesítsük a két félképet. Ehhez muszáj klónoznod/újrarajzolnod a hiányzó részeket (amiket a lustábbak eltakarnak egy fehér sávval, ugyebár). Javaslom, hogy még a klónozás előtt egyesítsd a két félképet, így megkönnyíted a munkádat. Ha passzol a két oldal (muszáj neki, ha mindent jól csináltál), kattints a Layers palettán a rétegre, és a CTRL+E billentyűkombinációval egyesítsd a réteget a háttérrel (jelen esetben mindkét félképpel végre kell ezt hajtanod). Ha szükséges, vágd és méretezd újra. Általában egy szimpla oldal kétszeresét szokás megadni szélességként.

Nyugi- tudom, hogy még nem vagy profi klónozó, de a komolyabb technikákat el fogom magyarázni a Szöveg Beírása fejezetben. Gyakorold az eddig tanultakat, amíg biztos nem vagy a technikáidban, utána továbbléphetünk!

08. Elhajlott vonalak kiegyenesítése

Mivel szinte képtelenség teljesen lapos szkennelést csinálni, a lapszéli árnyék felé eső vonalak mindig egy kicsit hajlottak lesznek. Újrarajzolhatod őket a Photoshop Line Tool-jával (Vonal Eszköz), de a vonal vastagsága úgysem fog egyezni az eredetivel. Ehelyett klónozz át egy részletet a vonal egyenes részéből! Egy egyszerű példa:

A sarkoknál illik derékszöget alkotni- és ha árnyékolva is van a képkocka, azt is klónozd át, így ni:

Természetesen előfordulhat, hogy a klónozgatás közben megcsonkítod a képkockában levő rajzokat is, úgyhogy azokat is korrigálni kell. De ez már jóval komolyabb technika, amit később, „A Klónozáson túl” fejezetben fogok részletezni.

07. Klónozás

Klónozás

A klónozás az a pont, ami a sírba kergetheti a szerkesztőket, mivel nagyon nehéz és időigényes munka. És ha nem jól sikerül… az csúnya látvány tud lenni.

Először is lássuk a klónozás legalapvetőbb felhasználási módját: a lapszéli árnyék kivilágosított/besötétített területeinek kijavítását! Ehhez a Clone Tool-t kell használnod- mindenekelőtt győződj meg róla, hogy a fejlécben levő Aligned (viszonyítás) rubrika NINCS kipipálva!

Ezen a képen ki kellett világosítanom a lapszéli árnyékot. Látod, hogy mennyivel halványabb az árnyékolás a kép széle felé?

De mi is az a klónozás? Nos, kijelölsz egy területet, és annak a pontos mását átkopírozod a kép egy másik pontjára. Válaszd ki a Clone Tool-t, majd egy ecsetméretet, és mintaként szolgáló területen tartsd nyomva az ALT gombot, majd az egér bal gombját! Ezzel a gép memóriájába került a Clone Tool ecsetje által lefedett terület. Ezután kattints rá arra a pontra, ahol el szeretnéd helyezni a képrészletet- ha nyomva tartod a gombot, folyamatosan „befestheted” a területet a vételezett mintával. Mivel ezt elég nehéz lenne pontról pontra lefényképezni, készítettem egy magyarázó ábrát:

A kék ponton nyomtam egy ALT+kattintást, mivel ez egy teljesen összefüggő és megvilágítatlan terület- pontosan ilyenre van szükségünk a kifakított lapszéli árnyék helyén! Ezután rákattintottam az első piros pont helyére, és felfelé húztam az egeret, majd megismételtem ezt a másik két piros pont helyén is (lásd a második ábrát). A sötétebb résztől felfelé haladva, újra és újra megismételtem ezt a folyamatot, mindig kijelölve egy új forráspontot, amiről mintát vehetek. Megjegyzés: MELEGEN ajánlott erősen bezoomolni (Zoom Tool  vagy  CTRL plusz numerikus +), miközben a klónozást végzed! A végső eredmény valami ilyesmi lett:

Gyakorold a klónozást, és addig ne is lépj tovább, amíg biztos nem vagy benne, hogy érted a működését!

06. Színes oldalak

Most pedig megmutatom, hogyan tisztítsd meg a színes oldalakat, konkrétan a manga borítóit. Először is, forgasd, vágd és méretezd újra, ahogy azt már megtanultad! Ezután jöhet a szintezés, ami jóval nehezebb, mint a fekete-fehér képek esetében- főleg, ha nincs fehér és fekete szín a képen.

Az első képet  30-al feketére, és 220-al fehérre szinteztem, így kaptam a másodikat. A legtöbb esetben nincs szükség ilyen extrém módosításokra, de nem árt, ha ellenőrzöd az összes színes képet, nincs-e szükség szintezésre.

Végül, használhatod az Automata Színezés opciót is- ez általában élénkebbé, tisztábbá varázsolja a színeket. Image>Adjustments>Auto Color. De ha úgy találod, hogy csak rontott a végeredményen, inkább ne alkalmazd!

   

05. Lapszéli árnyék

 

Minél nagyobb a lapszéli árnyék, annál nehezebb megszabadulni tőle. Általában a rendesen lesimított könyvek/újságok szkennelésekor minimális a lapszéli árnyék, de előfordulhat, hogy csak rossz minőségű szkenhez tudsz hozzájutni. Én most egy ilyet fogok használni- ha gondolod, te is használhatod ezt a képet a gyakorláshoz:

Amint láthatod, a lapszéli árnyék az egész jobb szélen végighúzódik. Leginkább a fiú arcán látszik a jobb  felső sarokban, de a háttérmintán is zavaró. Ezt fogjuk eltüntetni szintezés segítségével, de az egész kép helyett csak egy részét fogjuk módosítani a gyorsmaszkolás (quickmask) módszerrel. Először is, válaszd ki a Brush eszközt, és válassz egy olyan ecsetet, ami teljesen elfedi a lapszéli árnyékot!

Ehhez a képhez én egy 200 pixeles puha ecsetet fogok használni. Nyomd meg a „q” gombot a billentyűzeten, ez előcsalja a quickmask üzemmódot! Most rajzolj egy maszkot (vörös színű lesz) a lapszéli árnyékra- ha nyomva tartod a SHIFT gombot, teljesen egyenes vonalat fogsz húzni! Ha megvan, lépj ki a quickmask üzemmódból a „q” újbóli megnyomásával! Láthatod, hogy azon kívül, amit rajzoltál, minden ki lett választva- ezt meg kell fordítanunk. Válaszd ki a menüből a Select>Inverse pontot, így már csak a lapszéli árnyék lesz kijelölve.

Most pedig szintezzük a lapszéli árnyékot úgy, mint a kép többi részét! A nagyméretű árnyékoknál nem célravezető, ha egyszerre csináljuk az egészet- ez túlszintezéshez vezethet. Csak addig világosítsd, amíg a szürke árnyalatok elkezdenek fakulni! Ekkor a billentyűzeted kurzorgombjaival (jobbra-balra ) told odébb a kijelölt területet a lapszéli árnyék széléig, és szintezd újra!

Ismételd ezt addig, amíg a lapszéli árnyék teljesen el nem tűnik! A legtöbb lapszéli árnyék maximum egy odébb tolást/újraszintezést igényel, ennél a képnél viszont háromszor kellett megismételnem.    

  

04. Szintezés

  A szintezés egy fényképészeti szakkifejezés- ennek segítségével szabadulhatunk meg a fekete-fehér területeken található „koszos” pontoktól. A legtöbb szkennelt kép olyan, mintha egy szürke fátyol fedné. Ha a tiédnél is így áll a helyzet, ajánlom, hogy a szintezést a legelején, a vágás és méretezés előtt ejtsd meg- ég és föld a különbség a két végeredmény között. A szintezéshez használhatod a menü Image>Adjustments>Levels pontját, vagy simán a CTRL+L billentyűkombinációt.

Amint láthatod, ez az ablak egy kicsit ijesztő. De nekünk semmi mást nem kell tennünk, mint a diagram alatti kis fekete, illetve fehér nyilacskákat piszkálnunk. A középső szürkéhez SOHA ne nyúlj! Hogy eltüntesd a szennyeződést a fekete területekről (hogy a fekete még feketébb legyen), húzd a felső fekete nyilat jobbra! Ha a fehér területeket akarod világosítani, húzd a felső fehér nyilat balra! Láthatod, hogy a nyilak alatti számok változnak, ahogy állítgatod a pozíciójukat. Természetesen egyszerűen be is írhatod a kis ablakba a kívánt értéket. Ha egy Photoshop-használótól azt hallod: „Fehér 237-re szinteztem a képet”, az annyit jelent, hogy addig fehérítette a képet, amíg a fehér nyíl a 237-es értéken nem állt. Íme egy példa a fenti képről szintezés után:

Látod, hogy mennyivel tisztább, élesebb lett a második kép? Ezt kell elérnünk minden oldalnál. No de, láthatod, hogy a bal felső sarok még mindig koszos! Ezt lapszéli árnyéknak hívjuk, és teljesen külön kell kezelni a kép többi részétől. SOHA ne szintezd odáig a képet, amíg a lapszéli árnyék teljesen eltűnik! Ha így teszel, a szürke árnyalatok is elvesznek- ezt hívjuk túlszintezésnek! Például, ha a fenti képet túlszinteztem volna, így nézne ki:

Látod, hogy milyen fakó lett? És a szürke tónusok teljesen elvesztek, illetve elkenődtek. Természetesen ez egy extrém példája a túlszintezésnek. Hogy elkerüld, azt ajánlom, csak addig szintezd a képet, amíg a koszfoltok teljesen el nem tűnnek.

Ha amiatt aggódsz, hogy túlszintezel egy képet, egyszerűen helyezz fölé egy új módosító réteget, ami az alatta levő réteg(ek) fölött hajtja végre a szintezést. A Layers paletta legalján látsz egy kis szimbólumsort, kattints a „Create new fill or adjustment layer”-re (fekete-fehér köröcske), azon belül pedig a „Levels”-re!

Előugrik a normál szintező ablak, ahol elvégezheted a módosításokat. Ezután a Layers palettán megjelenik az új réteg (a többi tetején), és az alatta levő rétegek mind szintezve lesznek.

Ha duplán rákattintasz erre a módosító rétegre, bármikor megváltoztathatod a beállításait. FONTOS: a szövegrétegeket mindig efölött a réteg fölött helyezd el, különben azokat is szintezi, és el fognak mosódni!

Ennyit a szintezésről. Most pedig megtanuljuk, hogy bánhatunk el azzal a nyavalyás lapszéli árnyékkal!

03. Vágás és újraméretezés

Gratulálok, az oldalad most már tökéletesen egyenes! De sajnos most valahogy így nézhet ki:

Kattints az eredeti mérethez!

Lehet, hogy az eredeti szken tökéletesen méretre volt vágva, de ha elforgattad, újra kell vágnod a széleit (igen, akkor is, ha csak 0,1 fokkal forgattad is el). A vágáshoz válaszd ki a Crop Tool-t, és "kattint+nyomva tart" módszerrel rajzolj egy téglalapot azon a területen, amit meg akarsz tartani!

Ha a Crop Tool tulajdonságainál a Shield ki van pipálva, a téglalapon kívüli terület szürke színű lesz. Ez a szürke rész le lesz nyisszantva az oldalból, a többi pedig megmarad. Miután megrajzoltad a téglalapot, bármelyik oldalát vagy sarkát odébb tudod igazítani a rajtuk levő kis nyilak odébb húzásával. Ha elégedett vagy az eredménnyel, kattints duplán a fehér területre (vagy nyomj Entert), ha nem: kattints rá a jobb gombbal, és válaszd a „Cancel”-t, ez megszünteti a kijelölést.

Miután levágtad a felesleget, valahogy így kell kinéznie az eredménynek. Amint láthatod, a bal alsó sarkot teljesen le kellett vágnom, mert a papír széle meghajlott szkennelés közben.

Kattints az eredeti mérethez!

Végül, újra kell méretezned az oldalt, hogy a manga minden lapja egységes legyen. A legtöbb csapat 600-800 pixel széles oldalakat használ, ez az ideális minőség/méret arány. Válaszd ki a menüből az Image>Image Size pontot, és írd be a kívánt oldalszélességi értéket a „Pixel Dimensions” Width ablakába! A magasság automatikusan át lesz méretezve úgy, hogy megtartsa az eredeti arányokat.

02. Elforgatás

Tegyük meg az első lépéseinket a szerkesztés területén!

Először is, ha a beszkennelt mangaoldal két lapon terül el, szét kell őket választanunk! Jelöld ki az egyik felét (Select Tool), majd  Edit>Copy, File>New (OK), Edit>Paste. Ezután, el kell forgatnunk a képet- akármilyen precízen szkennelték is, egy kicsit mindig ferde marad. Íme a legegyszerűbb módszer az oldal kiegyenesítésére:

Válaszd ki a „Measure Tool”-t (más néven „Ruler Tool”, avagy Vonalzó Eszköz), amit az „Eyedropper Tool” (Cseppentő Eszköz) alatt találsz (kattints az ikonjára a jobb egérgombbal)! 

Ezután keress egy vízszintes vagy függőleges vonalat az oldalon, aminek egyenesnek KELL lennie! Legegyszerűbb a lap szélén kiválasztani valamelyik képkocka keretét. Kattints a vonal egyik végére (NE a sarkára), tartsd nyomva a gombot, és húzd a vonal másik végéig, majd engedd el! Egy szürke vonalat kell látnod két kis jellel a végén.

   A menüből válaszd ki az Image>Rotate Canvas>Arbitrary pontot! A program automatikusan kiszámolja neked a korrekciós értéket, csak OK-t kell nyomnod. 

Ha pontosan húztad meg a vonalat, az oldal tökéletesen egyenesbe fog állni. Persze érdemes leellenőrizni- legegyszerűbb, ha a Selection Toollal rajzolsz a vonal köré egy téglalapot: ha párhuzamos a vonallal, minden oké. 

Vagy ha be van jelölve a View>Show menüben a Grid pont, akkor a CTRL+H billentyűkombinációval ki-be kapcsolhatod a rácshálót is.

01. Előszerkesztés

Alapok

Ez egy egyszerű lecke, ami bemutatja a Photoshop parancsait és eszközeit, amire szükséged lesz a képregény-szerkesztéshez. Alapvetően azoknak készült, akik még sosem használták ezt a programot, hogy ne kelljen a későbbi szövegben elmagyaráznom ezeket a műveleteket. Ebből a leckéből nem fogod megtanulni a PS minden csínját-bínját, kizárólag azokat a funkciókat fogjuk tárgyalni, amik a MANGÁK (vagy más fekete-fehér képregények) szerkesztéséhez szükségesek.

A  Photoshop konfigurálása

Mikor először megnyitod a Photoshopot, valami ilyet fogsz látni:

Kattints a teljes mérethez!

 

Munkaeszközök

„A bolond sok mindenfélét kever össze válogatás nélkül, kihagyva a nélkülözhetetleneket, míg a munkásember csupán a szerszámait hordja be, melyekre feltétlenül szüksége van, és azokat a legnagyobb rendben tartja.”

                                                              (Sir Arthur Conan Doyle: A bíborvörös dolgozószoba)

Sherlock Holmes okosan beszélt- a Photoshopnak milliónyi funkciója van, de az ezredét sem fogjuk használni a szerkesztéshez. Nem tudok általános érvényű tanácsot adni, mert minden szerkesztő más „szerszámokat” készít a keze ügyébe. Én pl. még soha nem használtam a History funkciót, míg egy barátom nem tud meglenni nélküle. A PS Munkaterületének (alapállapotban) jobb oldalán láthatóak a Paletták (Palettes), azaz az általad favorizált eszközök. A felső menüsor Window pontjában kipipálod őket, azok pedig megjelennek a Munkaterületen. Szokás szerint a jobb felső sarkukban levő X-el tudod eltüntetni őket, a dupla nyíllal pedig „összecsukhatod” a Palettákat. Érdemes egyetlen oszlopba rendezni őket, úgy, hogy minél kisebb helyet takarjon ki a lapból. Ha a bal egérgombbal megfogod a Paletta felső szegélyét, áthúzhatod oda, ahová tenni szeretnéd- egy ablakon belül több fület (Tab) is használhatsz.

Kattints a teljes mérethez!

Csak egy példa, hogy én melyik eszközöket szoktam kitenni a Munkaterületre:

Rétegek (Layers): A legfontosabb, ami nélkül Te sem lehetsz meg. Majd később meglátod, miért.

Műveletek (Actions): Automatizált cselekvések, amik sok fáradságot vehetnek le a válladról.

Karakterek (Characters): Betűk tulajdonságai- típus, méret, távolság, stb.

Stílusok (Styles): Kész „ruhák”(színek, textúrák, körvonalak) amiket „rá lehet húzni” a kívánt szövegre, vagy effektre.

Előre beállított eszközsablonok (Tool Presets): A leggyakrabban használt méretek, típusok, stb. gyűjtőhelye.

Kísérletezd ki, hogy neked melyek a „legkézreállóbbak”, és melyekre egyáltalán nem lesz szükséged! A későbbiekben részletesebben is sorra vesszük őket.  Ezzel meg is volnánk - ha kilépsz a Photoshopból, ezek a beállítások el fognak mentődni, és a következő elindításkor automatikusan így kezdi a munkát.

Ezután be kell állítanod az alapértelmezett mértékegységeket „Képpont”-ra (Pixels). Minden kép, font, stb. ezt az egységet fogja használni a méretek felmérésére. Ehhez a menüben válaszd ki az Edit->Preferences->Units&Rulers-t! Az Units menüben, a Rulers és Type ablakban válaszd ki a „Pixels”-t, és OK-zd le! Ez a beállítás is el lesz mentve, ha kilépsz a programból.

Kattints a teljes mérethez!

Bevezető

Kb. egy éve vágtam bele a manga szerkesztésbe/fordításba, de mindig bosszantott, hogy különböző eldugott honlapokról és fórumokból kellett összeszedegetnem a tippeket/trükköket. Így hát lefordítottam és összegyűjtöttem az általam leghasznosabbnak ítélt technikákat, hogy másoknak ne kelljen megismételni ezt a folyamatot- vagy éppen saját magától kikísérletezni őket.
Az eredeti oldalak, amik hasznomra voltak:


http://www.unblessed.net/guide/main.html
http://www.raspberryheaven.net/~cv/manga_guide/index.htm
http://www.questie.com/manga/ScanEditGuide/editing.htm
http://senbonzakura.kageyoshi.net/
http://www.ruinevil.com/rawr/editguide/
http://sakurahana.com/forum/studio-gallery/4801-manga-cleaning-tutorial-bakas.html

A képek zöme ezekről a honlapokról származik, de az eredeti leírások alkotóit nem tudtam felkutatni (vagy nem válaszoltak a kéréseimre), ezért bátorkodtam felhasználni a munkáikat.
Remélem, ez az összegyűjtött infóhalom segítségetekre lesz a fordításban/szerkesztésben, és a jövőben egyre szebb magyar fordítások keletkeznek majd a segítségével. Ne fukarkodjatok a köszönetnyilvánítással, de a kiegészítéseket, helyesbítéseket, javaslatokat se tartsátok meg magatoknak!
                                                                       
                                                                                                Yubei77